Hitről, természetről, népdalokról és csendről Balázs Izoldával
„Mostan kinyílt egy szép rózsavirág…”
Szerző: Lőrincz Sándor
– Nagyon fontosak a gyökereim – jegyzi meg Balázs Izolda. – Törökkoppány, ez a kis Koppány-völgyi település a bázis az életemben, a szívemben. Ide fut be minden ér. Itt kapok bátorítást, s itt lelek vigaszra. A nyáron anyai nagyanyám is meghalt, de mostanra már el tudtam úgy engedni valamennyi ősömet, hogy nem ragaszkodom önzőn a tőlük kapott szeretethez, mert tudom, hogy belém ivódott.Mindkét nagyszülői birtok megvan Törökkoppányban. Az egyik Izoldáé, akinek az ősi juss bérbeadása jelent biztos bevételt, a másik pe-dig öccséé. Ragaszkodnak a portához, hiszen gyerekkorukat élhetik újra, amikor kiszabadulva a betonrengetegből, igézően szép vidék várta őket. No meg különleges szeretet és végtelen szabadság. Ebbe belefértek titkos csatangolások és éjszakába nyúló beszélgetések, élvezetes kortyolások a mustból vagy a friss tejből, amit maguk fejtek, de maradandó emlék az is, amikor harsogott éneküktől a silógödör, mi-közben szorgosan taposták a télire szánt takarmányt.
A mai fiatalok többsége nem számolhat már be ilyen élményekről, s nem is igen vonzza őket ez a világ. S nemcsak azért, mert a falvak fokozatosan vetették le régi ruhájukat, hanem azért is, mert más a „trendi”, más a fontosabb. Izolda torkában különben is kincs van. Már bakfislányként bejárt a megyei múzeumba Molnár Évához, a Zengő, majd a Vasmalom énekeséhez, hogy közösen hallgassák a neves etnográfus, Együd Árpád gyűjtéseit. Ekkor tanulta a Mostan kinyílt egy szép rózsavirág kezdetű népdalt is, és azóta több tucatot, amelyekkel sorra nyerte a megyei és regionális népdaléneklési versenyeket.
